next
19 éves vagyok, a felnőtté válás küszöbén, de az ajtóból vissza-visszatekintgetek a gyerekkoromra. Kezdek túljutni az álomvilág-jövőképen, és próbálok megvalósítható célokat kitűzni. Hiszek benne, hogy előbb utóbb minden jobbra fordul, ezért próbálok nem a földön ragadni egy esés után.Igyekszem a saját utam járni, hisz más lépteinek nyomában nem lehet sikeres ösvényt kitaposni.

csend és hullaszag

Az első hétvége, amit itt töltöttünk a kollégiumban. A szobatársaink hazamentek, meg úgy kb. a kolesz 70%-a, szóval most tényleg nagy a csend. Ma össz-vissz két emberrel találkoztam, pedig sokat mászkáltam kint. A reggelit tervszerűen átaludtuk, így egyből az ebéddel kezdhettünk, ami ráadásul pizza volt, miután berontottunk a Pennybe, és felpakoltunk minden jóból. Bár érzem, hogy ez se takarékos, se egészséges nem lesz, szóval a következő hétvégére hazamegyek, és felszerelkezek pár egyszerű recepttel, és tojással. Sok-sok tojással. Na jó, csak néhánnyal, mert megromlik. De hihetetlen, mennyire hiányzik. Nem voltam nagy tojásevő, de a nyár végén valahogy rákattantam, és reggelente jó reggeli lenne. De boltban nem akarok venni (ugh, bele se gondolok, abban mi lehet), a mi tyúkjaink meg még nem tojnak. De majd írok egy listát ilyen egyszerűen összedobható ételekről, mert csak hétvégénként és maximum hétfőn vagy kedden tudunk főzni, a többi nap az futós. 
Aztán próbálkoztunk a tanulással is, végül is az lett belőle, hogy én kiegészítgettem az órai jegyzetemet a tanár által vetített diákkal, már amelyiket megtanultam, E. pedig elkezdett egy növénytan jegyzetet szerkeszteni a jegyzetelésemből és a diából, mert nincs hivatalos tananyagunk. Remek. Még neki kell ugranom a gimnáziumi faktos jegyzeteknek, a mostani mateknak (brr), és a kémia könyveimnek. Remek. Hétfőn megyünk általános kémia gyakorlatra, van menő laborköpenyünk is, de szemüveget nem vettünk, mondván úgy sem kell. Majd kiderül. 
Maguk az órák elég vegyesek, van ahol jó a tanár, de szar a tananyag, valahol fordítva, van ahol mindkettő szar… Két órán úrrá lett rajtam a fáradtság, pedig délben kezdtünk, és olyan szinten álmos voltam, hogy fizikai fájdalommal járt nyitva tartanom a szemem, és már keresztbe láttam. Ha leraktam volna a fejem, ott helyben elalszok… Nagyon durva volt. De úgy néz ki, az működik ellene, hogy egyből az óra előtt eszek. Pedig annak pont, hogy altatnia kellene… Na mindegy. 
Összeírogattam pár időpontot, és októberben lesz az első zh-m, 30-án meg lesz TDK gólyanap, amire el akarok menni, de akkor kezdődik, amikor én még javában matekon vagyok… Az elejéről úgy ahogy van, lemaradok. De azért szerintem elmegyek, mert utána még sokáig tart, és mindenképp szeretnék pár kutatóval beszélni, vagy nem is tudom. Még jó, hogy a szomszéd lakóegységben az egyik fiú szervező, szóval meg tudom vele beszélni, hogy ilyenkor most mi van. 

Szóval érdekes heteknek nézek elébe, nem sok lazítás lesz, az biztos. De nem baj. Nem azért jöttem, hogy csak lézengjek és kettesekkel bukdácsoljak át. Bár lehet, hogy így is az lesz… haha.

1 week ago 0

egyetemi gondolatok

Mindig elfelejtek írni, aztán meg már csak akkor jutok ide, amikor félig alszok. Pedig sok dolog történik. Most épp itthon vagyok, holnap megyek vissza Pestre, pontosabban Budára. A kolesz eleinte nagyon rideg volt, és idegen, de most már nagyon örülök, hogy ide jöttem. Csendes, családias, egyelőre mindenki kedves, és most már internet is van. Perfect. A szobát belaktuk, már tele van a falam poszterekkel, közben megvoltak az első előadások, a dékáni kézfogón megbotlottam, és a dékán segített fel… Életemben először voltam az Operettszínháznál, metróztunk, villamosoztunk, bár trolin még nem ültünk. Találkoztam a volt osztálytársaimmal, közben barátkozok a kolitársakkal is. Bár a szaktársakkal még nem nagyon sikerült, de már vannak arcok, akiket ha látok, tudom, hogy jó helyen vagyok. Az órarendem egész jó lett, pedig nagy izgulás volt, hogy minden klappoljon. Szerencsére vége a felvételnek. Közben már nagyra törő terveket kovácsolunk, avagy mindenki mondja, hogy már most kezdjünk el kutatni, mi meg lelkesek vagyunk, de közben csalódottak is, mert nehéz magadat bármire becsülni, ha a tanácsok egy olyan személytől jönnek, aki még csak alapképzésen van, de már mindent elért, amit lehetett, és már kapkodnak érte, nem csak biológia területen. *mély sóhaj* De persze motiváló is. Hogy akármilyen hülye témából nagy dolgokat lehet kihozni. Én végig akarom ezt csinálni. Lehetőleg minél jobb jegyekkel, és eredménnyel. Nem azért adtam bele apait-anyait 12 éven keresztül, hogy a cél előtt hasaljak el.

Közben voltunk Ivan & The Parazol koncerten, ami nagyon jó volt, remélem, még el tudunk menni máskor is. Csináltunk pár közös képet is, meg beszéltünk is pár szót a fiúkkal, ami külön öröm volt, mivel eddig akárki koncertjén voltam, nem nagyon álltak szóba a rajongókkal. (mi még a matekot is leadtuk, hogy eljöhessünk! na nem, de tényleg leadtuk, és felvettük helyette emelten, nem tudom, jó döntés volt-e…)

Röviden ennyi. Persze jóval több mesélni való lenne, de nincs rá energiám… :’) Holnap még át kell írnom a jegyzeteket normálisan, meg összepakolni… szép is az élet.

Jó éjt.

2 weeks ago 0

only hate the road when you’re missing home

utolsó estém itthon. még el kell raknom a laptopot, rá kell jönnöm, merre is megyünk majd a buszmegállótól, és közben idegeskedhetek, hogy vajon mindent elraktam-e, lesz-e hely a szobában, egyáltalán milyen állapotban lesz… semmi költözés hangulatom nincs, mintha jönnék haza délután. aztán pedig nem. remélem azért nem lesz annyira rossz.

1 month ago 0

stupid

Minden évben van egy olyan húzásom, amiért utána napokig verem a fejem a falba, hogy miért kapkodok és miért nem gondolkozok. Avagy miután meghülyült a telefonomon a teljes Google rendszerrel, és folyton vinnyogott, hogy ez meg az leállt, elkezdtem megoldást keresni, és miután nem jött be az összes adat törlése, nagy buzgón visszaállítottam a telefont gyári beállításokra. “Mi baj lehetne, minden kártyán van, az alkalmazásokat majd újratöltöm.” Ja. csak az ment ki a fejemből, hogy vagy 10-12 jegyzetem van. Ami most bamm, elszállt az éterbe… *insert őrjöngő fej*

Felírtam beszélgetéseket, emlékeket, pl a vezetés idejéről, szalagavatóról, voltak ott kellemes álmok, amiket szerettem visszaidézgetni, ötletek a történetekhez, amiket talán egyszer megírok, és egy bizonyos naptár. Olyan hülye vagyok… Az a naptár fontos volt. Most egy évnyi adat csak úgy törlődött, és mivel máshova nem írtam, nem is tudom feljegyezni újra. 

Jó, nem halok bele, de inkább az zavar, hogy nem is emlékszem, pontosan mik voltak. Még jó, hogy ami jó történt, azt ide is leírtam, ha más nem, draftként. Szóval talán vissza tudok majd emlékezni mindenre. A naptár meg hamarosan újra megtelik. Csak vicces lesz, hogy 10-13 után lesz egy egy éves szünet. 

Majd lesz más feljegyezni való, főleg, hogy 5 nap és már nem a saját ágyamban alszok. De ezen okulandó, mindenhová magammal viszek egy kis noteszt, és abba írok fel mindent. Azt nem lehet újraindítani.

#nervous

Hat napom maradt, mielőtt elkezdődik az új életem. Ideges vagyok, de közben várom is. Már nem igazán találom itthon a helyem, pedig pont most kellene kihasználnom az utolsó napokat… Fura. Annyi dolgom van még, hogy nem is tudom fejben tartani. Megszervezni a felköltözést, elintézni minden papírt, megnézni, pontosan milyen busz/villamos visz az egyetemhez, bérletet venni, véglegesíteni a tárgyfelvételt, és közben készülnöm kell kémiából és bioszból a kritériumvizsgára. A kémia egy borzalom… De csak lesz valami. Lesz még évnyitó is, dékáni kézfogással, nem tudom, honnan lesz fehér kesztyűm. Munkáskesztyűben és gumikesztyűben mégsem illene :)

Tegnap elkezdtem átpakolni a gardróbot, ma végre befejeztem, bár elég vicces, hogy akkor rakok rendet a ruháim között, amikor megyek el. Az internethiányra fogom. Ja igen, két napig nem volt net, aztán este lett, majd reggelre megint elment, este visszajött, ma kijöttek és megszerelték. Mindenki boldog. Ilyenkor derül ki, mennyire rá vagyunk utalva. De komolyan. Már nekiálltam kémiázni is, annyira szenvedtem. De a legrosszabb az volt, hogy közben megy a szobafoglalás a koleszban, és nem akartam, hogy lekéssem. Végül is sikerült nekem is beregisztrálnom, szóval nincs semmi gond. 

A többi ügyintézéstől félek. Első dolgom lesz egy papírt aláíratni a TO-n, és egyből postázni is, majd iskolalátogatásit kérni itthonra, plusz még a fene tudja, miket. A BURSA-t is el kell küldenem 29-ig, de az meg lesz. Mennyivel egyszerűbb volt gimiben… Majd lesz valahogy.

De egyébként ha minden lemegy, és beiratkozunk, utána jó lesz. Lesz még pár nap lazítás, mielőtt kezdünk. 

Fúh…. Remélem, minden rendben lesz.

1 month ago 0

felvettek

Yep. NFK-s leszek, ráadásul legjobb barátnőmmel karöltve, ennél jobban nem is sülhetett volna el. Az egyetemtől 20 percre van, olcsó, nincsenek sokan, és elvileg nemrég lett felújítva. Szerintem ez elég indok. 

Kellene készülnöm a kritériumvizsgákra, de egyelőre még mindig a Mass Effect birtokolja a gondolataim 95%-át. De komolyan, ez a játék kicseszés, úgy megszerettem, és most vége… Az AC legalább folytatódik, de Shepardék története véget ért :( 

Ma mentem az okmányirodába diákigazolványt csináltatni, és végre egy kép, amin normálisan nézek ki. Ez is letudva. Bővítgetem a szükséges ruhákkal a csomagomat, közben tervezgetem, hogy mit viszek. Fárasztó lesz, az már biztos. Bár ne lenne vége a nyárnak…

már most utálom a Neptunt hashtag koleszfelvétel

Franc gondolta, hogy ennyi macera van egy beiratkozással és kollégiumjelentkezéssel. Egy csomó papírt össze kell szednem, fénymásolgatni, szkennelni, feltölteni, de közben mindig hibát kapok, terhelve van a rendszer és esélytelen a dolog. És mi az, hogy beiratkozáshoz meg kell adjam a Neptun jelszavamat?? Ez nem ütközik valami törvénybe? A jelszó azért jelszó, mert csak én tudok vele belépni. Tök mindegy, megváltoztattam most egy kevésbé kínosra, de a beiratkozás után visszaállítom. Haha.

Ráadásul lesz szintfelmérő bioszból és kémiából, és már előre látom, hogy mehetek kémia felzárkóztatóra. Szerintem el sem megyek, minek, ha meg is tudnám írni, akkor sem vagyok olyan szinten, hogy érdemes lenne kihagyni a lehetőséget. Bioszra viszont nekiállok majd készülni, mert arra nincs szükségem, nem azért tanultam szét az agyam a 3 év alatt, hogy aztán félévig még különórákra is járjak. 

De inkább megyek vissza Mass Effectezni, totálisan rákattantam. Az AC óta nem szerettem így játékot. Pedig régen sosem érdekelt… Ez van. 

egyetemista leszek

ELTE-TTK Biológia, here I come

  • Még mindig német-lázban égek, de még mindig nem jutottam el oda, hogy megnézzem az ünneplést. Van még időm.
  • Mérges vagyok, mert a laptopomat teljesen szét kell szerelni ahhoz, hogy a ventilátort és a hűtőrácsot ki lehessen takarítani, azt meg nem vállalom be magam, szervizben pedig nem tudom, mennyiért csinálják meg, mennyi idő alatt. A “sima” takarítást 5000ért, de ez szerintem drágább. Hát nem tudom… Hiába vettünk hozzá hűtőt, éget nagyon, és nem akarom, hogy gond legyen, főleg így egyetem előtt. 
  • Tegnap Bereczki-koncerten voltunk, fagyiztunk, tűzijátékot néztünk, és kis híján 19 éves korom ellenére először ültem körhintán. Iszonyatosan élveztem, nem tudom, ez miért maradt ki az életemből. Mindenesetre jó éjszaka volt.
  • Ma pedig kisfilmeket néztem, kevés volt, ami igazán tetszett, de azért volt pár jó. El is mentettem, nehogy eltűnjenek.
  • Ha lehűl az idő, megint átrendezem a szobám. Pedig ez a mostani nem olyan régi helyzet, de eluntam. 
2 months ago 0

orvos én már nem leszek, nem leszek

Szeretem a családi látogatásokat, addig a pillanatig, amíg szóba nem kerül az egyetem. Onnantól vége. Szívom a fogamat, harapom a számat, de persze nem lehet beleveszni a rokonokba, főleg egy idősebb unokatestvérbe, aki két egyetemre is járt. Mindegy. Előkerült egy emberi test lexikon, és én belelapozgatva újra rájöttem, ebbe az irányba kell mennem, ez érdekel. Meg sok más is, de még mindig ez a legreálisabb. A nap végére azonban el lettem keserítve, hogy a biológiával semmire sem megyek, orvosokra van szükség, és a kutatásokat is orvosok végzik. Na én erről már szépen lecsúsztam, tekintve, hogy 5 nap múlva lezárják a végleges jelentkezést, és az én jelöltjeim közt nem szerepel semmilyen orvosi szak. Továbbá kémia érettségivel sem rendelkezem, szóval eleve fel sem vennének. 

De persze ha bogarat ültetnek a füledbe, azt nehéz kiszedni. Megint eljutottam a kétségbeesés szélére - talán bele is estem -, és elkezdtem nézegetni, vajon lehetséges, hogy felvegyenek a SE-re, ha meghajtom magam, és előállok egy kémia érettségivel? Sikerülhetne. Egy év alatt simán. 

De. 

Mielőtt még bármi elhamarkodottat tennék, vagy jelentenék ki, fogtam magam, és megnéztem egy videót egy műtétről, melyben egy agytumort távolítanak el.

És ez szerintem elég elriasztó volt. Na nem, nem azért, mert ijesztő, undorító, vagy nem bírom a vért, egyik sem, szerintem ideális boncmester lennék (haha), de én erre nem lennék képes. Nem tudnék műteni. Nem akarom, hogy egy ember élete legyen a kezemben. Mi van, ha valami történik, és bepánikolok? Első műtét, és elszúrom. Szépen néznénk ki… És olyan meg nincs, hogy “márpedig én nem műtök” - akkor minek jöttél ide, kislányom? Nem fogok annyi évet végigszenvedni azért, hogy aztán egy olyan hivatást válasszak, amitől félnék, ráadásul nem akarok kórházban dolgozni, már a tudattól is a hideg ráz. Mire oda érnék, hogy letettem valamit az asztalra, ősz lennék, valószínűleg depressziós, meggyötört, ahogy magamat ismerem. Nekem ez nem kell. Akkor már inkább elmegyek robotokat tervezni, az is van olyan precíz munka, és jobb esetben nem keverek senkit életveszélybe.

De akkor mit csináljak? Ami a biológián kívül érdekel, az az informatika, de nem minden rétege. A belsőépítészet, de akkor inkább fogok egy lakberendező OKJ-t, és ki és élhetem a vágyaimat. Zene? Ugyan. Annyira jó nem vagyok. Művészetek, írás? Nagy szerencse kell, hogy az ember ne haljon éhen. Csillagászat? Mit kezdek vele? Az űr, a legvégső határ ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó nem hinném, hogy alkalmas lennék űrutazónak, és valószínűleg az utolsó pillanatban kiugranék az űrhajóból, csak ne kelljen felszállnom. Bár végül is, a vidámparkot és a kalandparkban a Denevért is kipróbáltam.

Ó, majd elfelejtettem! 

Eszembe jutott, miért akarok szenvedni, mi az, ami egyáltalán nem a realitás talaján áll, hanem szó szerint felszáll a fellegekbe: pilóta akarok lenni.

no joke.

Lenyűgöző. Akárhányszor látom a repülőket, mindig arra gondolok, én is lehetnék ott fent. 

Csak sajnos ez nem olcsó mulatság, jogsi kell, ami nem támogatott, aztán még külön ilyen-olyan tanfolyam, és kiképzés… De ha már odáig eljutnék, jó dolog lenne.

Majd kiderül. Álmodozni szabad.

Akkor sem leszek pénzügyi ember, politikus, közgazdász, és még franc tudja, mik “hasznosak” mostanában.