szebb napok jönnek

Vagy legalábbis a mai napom kellemes volt. Leszámítva, hogy kis híján elbőgtem magam bioszon (amolyan Freud-i minőségben, avagy látszólag azért, mert sorozatban nem tudtam a választ, valójában meg azért, mert már rohadtul unom ezt a tantárgyat, és az se dob sokat a hangulaton, hogy semmi eredményt nem tudok felmutatni ebben az évben, holott tavaly mennyi minden volt. és még egyetemen is ilyen marhaságokat tanuljak?…) és hogy utána még volt egy matek és egy töri. Lyukas órában kimentünk sétálni, ettünk fagyit, élveztük a jó időt, aztán még beültünk egy magyarra. Órák után anyával elmentünk erre-arra, és amíg neki dolga volt, visszamentem a csapathoz, akik elmentek gyrosozni, és még egy bő másfél óráig velük mászkáltam, elmentem barátnőmhöz is, vettem egy új napszemüveget (fekete wayfarer fehér szárakkal <3), 4 hónap után találkoztam az oktatómmal (=észrevett a kocsiból és integettünk egymásnak, ami újdonság, mert eddig csak én láttam, többnyire jó messziről és mindig elkerültük egymást), majd miután felkísértem egy darabig két leányzót, visszamentem anyához meg nagynénémhez, és ettem még egy adag fagyit. Oh yeah. Ekkor kezdtem érezni, hogy fáradt vagyok, és mire felértünk a város másik felébe már minden bajom volt, alig vártam, hogy hazaérjek. Ezen kívül minden nagyon szép és jó volt, egyre jobban szeretek így össze-vissza mászkálni, csak kár, hogy nem sok felé lehet menni. Szerintem jövőre is le fogom majd járni a lábamat, mert annyi újdonság lesz majd az egyetemen. De nem is baj, ha már sport nincs, legalább valami minimálisat mozogjak. Az ilyen napokat tavaly is imádtam, csak akkor még jobb volt, mert nem lebegett felettünk az érettségi bárdja, hogy véresen lecsapjon ránk. Na de sebaj, a szóbelik előtt is sokat fogok bejárni, azt már előre látom. Úgysem leszek képes minden nap tanulni… 

im so awkward it hurts

utálom, hogy mindig hülyét csinálok magamból, ha róla van szó. már teljesen meg voltam győződve, hogy megváltozott a helyzet, és semmi kínos dolog nem jöhet, erre ma megint. amikor ott vagyok, és zajlanak a dolgok, mindig csak a jót veszem észre, aztán később meg mást sem érzek, csak hogy már megint egy idióta voltam. bele sem akarok gondolni, mit gondolt akkor. próbálom kiverni az egészet a fejemből, de nem megy, és verném a fejem a falba. és a poén, hogy igazából apróság, semmi nagy dolog, de mégis képes vagyok hetekig nyűglődni ezen… tavaly májusban olyan szinten megtörtént ez, hogy a kirándulás utáni nap iskolába se tudtam menni, szerintem egy kisebbfajta pánikroham tört rám akkor… még jó, hogy már csak 2 hónap és vége, nem látom többet, nem fog emlékeztetni minden rosszra, és talán megszabadulok a hatásától. röhej, hogy még mindig nem léptem túl, pedig mennyi minden történt, már azt hittem, semmi nem köt hozzá. erre tessék… áh, hülyeség az egész, úgy ahogy van, de így is szinte fáj az agyam, ha rá gondolok. fú.

ráadásul elszomorít, hogy Cs. nem tartotta be az ígéretét, és bár számítottam erre, azért még mindig reménykedtem, hogy talán összejön a dolog. menthetetlen vagyok… nem ám, hogy tanulnék, vagy valami hasznosat csinálnék, itt vinnyogok minden hülyeségen. 

lehet én is inkább átavanzsálok vulkánivá, akkor meg tudok szabadulni az érzésektől. de jó is lenne… 

10 Songs with memories

Feladat: Állítsd a zenelejátszót véletlenszerű dalválasztásra, majd az első 10 dalról írd le, milyen emlékek fűződnek hozzá.

1. James Arthur - Recovery

Nem olyan rég hallottam először, és egyből megfogott. Mindig is szerettem a hasonló “drámai” hangvételű dalokat, ez is ilyen. Eszembe juttatja a 11. osztályos korom év végéjét, amikor egyáltalán nem voltam önmagam, de ahogy jött a nyár, és új embereket ismertem meg, megváltoztam, és azóta máshogy állok hozzá az osztályomhoz.

2. Serebro - Mi Mi Mi

Ha rossz a kedvem, biztos azok közt a dalok közt van, amit meghallgatok. Rengeteget hallottam a sulirádióban, és a gólyabálkor is szólt, azóta is az a kép van előttem, ahogy az egyik évfolyamtársam táncikál rá. Végzősök bálján vártuk, hogy végre berakják, és végül megtették…

3. Mike Oldfield - Song of the Sun

Ez a zene mindig a gimihez fog kötni, ugyanis kötelező kellék a ballagáshoz és a szalagavatóhoz. Tavaly tetszett meg először, amikor harmadévesként én tartottam a végzősök szalagpárnáját, és ez szólt vagy a kivonuláskor, vagy mikor feltűzték a szalagokat, nem emlékszem pontosan. A sajátomon lemaradtam róla, mert erre vonultak ki a többiek, amikor mi elrohantunk átöltözni a keringőhöz, és így már nem álltunk vissza a sorba, miután megkaptuk a szalagokat. 

4. Bueno Clinic - Away (Slayback Juicy Remix)

Tom Hiddleston. Ennyi. Meg egyszer próbán is táncoltunk erre.

5. Ellie Goulding - My blood

Nekem ez McKirk otp dal. Egy videó alatt szólt, és azóta egyik kedvencem. Nem tudom megunni.

6. Daft Punk - Digital Love

Almost Human! Volt egy aranyos fanvideó, akkor találtam rá, de azóta a saját életemhez is kötöm, mert akár a szalagavató utáni éjszakáról is szólhatna.

7. Caro Emerald - That Man

A tavalyi nyaram jut róla eszembe, és egy bizonyos személy, akire azóta is vadászok, de mindig sikerül elkerülnünk egymást. Röhej, mennyire szívat a sors. 

8. Bruno Mars - Locked out of heaven

Hányszor hallottam ezt vezetéskor… Aznap este is, amikor kimentünk a Balatonra. Amíg vártam K-ra ez szólt a rádióban, és miután visszajött, elmentünk sétálni. Azóta is jó érzéssel tölt el, ha erre a napra gondolok. Még ha egy kicsit hideg is volt. 

9. Little Mix - They Just Don’t Know You

Hasonlóan kétségbeesve próbáltam megtalálni a jót egy fiúban, akitől mindenki óva intett, és azóta már én is beláttam, hogy igazuk volt, de ennyi minden után nem lehet csak úgy elfelejteni mindent… Nehéz, amikor nem tudsz haragudni valakire, mert láttad az ő helyzetéből is a dolgokat, és rájöttél, hogy semmi jogod sincs számon kérni a tetteit, még kevesebb, hogy választás elé állítsd.

10. Monchy Y Alexandra - Hasta el Final

Oh, sweet bachata… Ez volt a dal, amire táncoltunk szalagavatón, és habár azt mondta a srác, aki betanította, hogy mire vége lesz az egésznek, már utálni fogjuk ezt a dalt, annyiszor halljuk, én csak egyre jobban szerettem. A fellépés jól sikerült, a próbák mindig jól teltek, bánom, hogy ilyen gyorsan vége lett. Elő kellene adni még valahol…

life

Régen jelentkeztem… Pedig sok minden történt, csak annyira gyorsan telik az idő, mire észbe kapok, már itt a március. Túl vagyunk az érettségi és felvételi jelentkezésen, meg kell, hogy mondjam, elég idegtépő hetek voltak. Végül meg lett az én sorrendem is: ELTE biológia, BME biomérnöki, PPKE molekuláris bionika. Sokáig a bionika volt elől, de végül le lettem róla beszélve. Bár 13-14-én már mindenkinek elege volt az egész felhajtásból, tövig rágtuk a körmeinket a sorrendek miatt, és hogy minden simán menjen. Azóta is félek, hogy valamit elírtam, pedig sokszor leellenőriztem. 

Hétfőn megvolt az OKTV második fordulója, de most készülhetek egy kaposvári versenyre (amiről semmit sem tudok, csak hogy mennem kell) illetve majd az év vége felé esedékes megyeire. Szép is az élet. 

Megkaptuk a szóbeli időpontokat is, ugyanakkor lesz, mint tavaly, amikor előrehozottat tettem. Talán még ugyanazon a napon is. Majd kiderül.

Közben bekerültem egy érzelmi hurrikánba, és már nagyon elegem van belőle, mert ha eszembe jut egy bizonyos személy, legszívesebben behúznék valakinek, vagy nem is tudom… Ma is jó kedvem volt, de elszúrta. Pedig azelőtt milyen jóban voltunk… Napi jó tanács: ha van egy jól működő, poénkodós barátságotok egy fiúval, és jól érzitek magatokat, NE. ismétlem: NE! szúrjátok el azzal, hogy azt hiszitek, több lenne ebből. Legalábbis akkor ne, ha van a képben egy 3. személy, aki még jó ideig nem fog eltűnni, mert akkor csak szenvedés lesz az egész, meg nem tudtok ugyanúgy viszonyulni egymáshoz. 

Na persze nem minden esetben történik ez meg, lehet, hogy nektek épp szerencsétek lesz… Nekem nem jött össze, és már bánom az egészet. Hiányzik, amikor még erőlködés nélkül tudtunk együtt lógni, és nem azon kattogott az agyam, hogy “most itt van velem, de hamarosan megy a másikhoz, vajon vele is ezt csinálja”. És a legrosszabb, hogy nem tudok rá haragudni… 

De persze igyekszem ezt nem mutatni, és egész jól működik az elhatárolódás. Van más, aminek örülhetek, és mások, akik örömet okoznak, szóval összességében jól alakulnak a dolgok. Csak ne kellene folyton látni őket együtt… De ennyi volt, megpróbálok nem olyan hülye lenni még egyszer, hogy hagyjam, hogy szórakozzon velem. 

*témaváltás*

Már megint szidom magam, mert kedden semmire sem kellett tanulnom, és ahelyett, hogy előrelátó lettem volna, és megtanulom a tételeket, persze, hogy nem csináltam semmit, így ma kellett (volna) megtanulni 10 oldal töri leckét, 3 biosz anyagot és 10 magyar tételt. Na, találjátok ki ebből mi lett? 

Ráadásul jövő hétre is kaptunk egy csomó mindent, még egy kiselőadást is kell csinálnom, de még a témáját sem tudom. heeeeelp!

Még jó, hogy van Almost Human, különben nagyon stresszelnék. Imádom ezt a sorozatot. Nagyon remélem, hogy nem fejezik be. #pleasepleasepleaseplease

hi

ha sikerül összeszednem magam, elmesélem, milyen volt a szalagavatóm, de még mindig ott tartok, hogy miért van vége, nem lesz több tánc, nagyok lettünk, tündököltünk a színpadon, és felborult az univerzum egyensúlya, ugyanis anya teljesen elfogadta, hogy alakulóban van egy kapcsolatom. na jó, igazából fogalmam sincs, mi van velünk, de én jól érzem magam. de ez egy hosszú történet, ami gimnáziumi tanulmányaim elején kezdődött…. :)

dooo the conga

Idén még nem is írtam. Meg is feledkeztem picit a blogról, ami azt illeti. Nem csoda, pörögnek az események. Készülődés a szalagavatóra, felvételi jelentkezés előtti utolsó ideg-összeroppanások, rohangálás a ruhák után, varratás, meg úgy alapjában véve az iskola. De a téli szünet előtti állapothoz képest jelentős előrelépést tettem. A keringőnket végigvettük, menni is fog, 27-én hozom el a ruhámat, a másik tánchoz találtam lábbelit, és a felső is meglesz, és a ballagási szoknyámat pedig holnap hozom el. Ahhoz képest, hogy szünet előtt azt se tudtam, kinél varratjuk és milyen anyag kell… 

A jelentkezés pedig… Tavaly decemberig nyugodt szívvel készültem az ELTE-TTK-ra mint biológus. Azóta átpártoltam a bionikához, valamint a biomérnökihez, egyelőre nem biztos a rangsor. De legalább van ötletem. Remélem a jelentkezést sem szúrom el, az elég ciki lenne. Tegnap kollégiumokat nézegettem, de picit lelomboztak az árak, nem tudom, mi lesz. De ez még ráér, szerencsére. 

Egyébként picit jobb a kedvem ezzel az egésszel kapcsolatban. Persze még most is utálom, hogy mennem kell, de már nem érzem úgy, hogy bőgni támad kedvem, ha szóba kerül az egyetem. Fejlődés.

Közben belemerültem néhány sorozatba és filmbe, ugyebár kijött a Sherlock (amihez csak annyit fűznék: asdfghjkl), és folytatódik az Almost Human (ki tudja meddig :( ), és rájöttem, hogy tetszik Michael Ealy. Most is épp egy filmjét nézem. 

Szóval elvagyok a hétköznapokban. Holnap is lesz táncpróba, 3x buszozok be a városba, aztán kedden is kétszer, szerdán sokáig vagyok, aztán ki tudja, még mi lesz. A következő hét pedig a szalagavató hete, meg fogunk bolondulni addig :D Nem tudom, várom-e. Furcsa érzés “nagynak” lenni…

2013

well-well… Visszanézve elég mozgalmas évem volt, mind tanulmányilag, mind magánéletileg. Volt egy kis character-development is, és új embereket ismertem meg, aminek nagyon örülök. Na persze ez az év sem volt felhőtlen, számtalanszor úgy éreztem, elbújnék egy lyukban és elő sem jönnék, de szerencsére mindig elmúlt. Ennél rosszabb évem soha ne legyen.

és hogy mi is történt?

  • OKTV döntő bioszból
  • Érettségik: angol közép, informatika közép, angol emelt.
  • Osztályozók angolból és infóból
  • Osztálykirándulás májusban, erőteljesen vegyes érzelmek…
  • Először voltam vidámparkban, és magam is meglepődtem, mennyire élveztem
  • Februárban szalagavató, én voltam a szalagtartó. Ballagáson meg átvettem a zászlót.
  • Valentin napon forever alone day-t tartottunk
  • Picikét fejlődött a rajztudásom, pontosabban születtek jobb rajzaim
  • Hó. rengeteg hó.
  • Kávészünet koncert
  • Anti Fitness Club koncert
  • FOB is back! és mi is ott voltunk, avagy Strand Fesztivál aug. 19.
  • Elkezdtem a jogsit, és meg is szereztem novemberben :) Sokakkal ellentétben én imádtam járni. Még ha néha padlón is voltam…
  • Lecseréltem az öt éves telefonomat, az új szerelmem egy Galaxy Y. Ezüst. ahw.
  • Szert tettem Mika egyik koncert dvd-jére :)
  • Szalagavatón bachata-t és keringőt fogok táncolni, és gyönyörű esküvői ruhám lesz :D 
  • A P!ATD is visszatért, új album és történt ez-az.
  • Tablófotózás, ejha, nagyok lettünk.
  • SZIE nyílt nap, avagy amikor minden eddigi tervünk romba dőlt… 
  • Végzősök bálja
  • És természetesen: Assassin’s Creed IV. #mikorsiklottkiazéletem
  • Új fandomokhoz csatlakoztam: The Mortal Instruments, Almost Human, Star Trek, Hannibal, Hemlock Grove, Les Mis, The Vikings, és még biztos van sok, csak nem emlékszek.

jelenleg ennyi ugrik be. Mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

hashtag headache

Olyan gyorsan zajlanak az események, hogy ezt se tudom, hova kapjak, mit csináljak, kinek mit mondjak… A hétfő még egész nyugodt volt, kedden végre kinyomtattuk az infó fakton készített naptárainkat, szerdán pedig végzősök bálja volt. Vegyes érzelmek, de örülök, hogy nem hagytam ki. Húszas évek stílusában került megrendezésre - ég mindenhol a Gatsby-láz, és jó volt látni, hogy 95% komolyan is vette. Mindenütt tollas-virágos-flitteres fejpántok, csinos ruhák, a fiúk öltönyben és csokornyakkendőben, tényleg, mintha bálba készültünk volna. Én szereztem egy hosszú kesztyűt, fekete gyöngysort a ruhámhoz, és csináltam egy fejpántot. Sima fekete szalag, rávarrt anya egy láncot meg néhány tollat, és még ragasztottam flittereket, még néhány tollat, és raktam rá még csillámport. Megérte. Mindenki olyan szép volt… Ah. Jó érzés volt körülnézni. Kár, hogy a busz miatt előbb el kellett jönnünk, bár akkor már nagyjából mindenki készülődött haza.

Ma meg csak vegetáltunk, megkaptuk a tablóképek előnézetét, egy lépéssel közelebb a ballagáshoz… 

Holnap meg még rohangálunk egy sort fehér cipőért a keringős ruhámhoz, meg elvileg lemegyünk lyukas órában méretvételre, talán már ránk is igazítja a nő a ruhákat. Jó lenne. Bár a hosszát cipő nélkül nem tudja megcsinálni. 

Viszek egy halom csokit magammal, mert akarok adni karácsonyra néhány barátnőmnek, de kb. érzem, hogy talán egy, ha hoz nekem is, főleg a mostani helyzetet nézve. Nem tudom, hogy mit csináltam, egyáltalán csináltam-e valamit, de egyre jobban kiszorulok abból a körből, ahol eddig voltam. Jó lenne tudni, miért. Én próbálok mindenkivel jóban lenni, és eddig úgy tűnt, javult a helyzet, mert olyanokkal is beszélgetek, akikkel eddig nem nagyon, meg ilyesmik, de ciki, ha pont a legközelebbiek rúgnak ki. Ok nélkül(?). Pl. ma. Látom K-n, hogy valami baj van, de a kérdésemre csak egy “semmi”-vel válaszol. Tudom, hogy hiába faggatnám alapon visszafekszek a padra, mire mögöttem P. ugyanúgy felteszi a kérdést, majd kimennek a folyosóra megbeszélni a dolgot. Hát jó, akkor ne mondd el nekem… Pedig én szívesen meghallgatok bárkit, és próbálok segíteni, de ha nem hajlandó elmondani, akkor mit tehetek? 

Aztán ott van N, a nehéz eset. Felvázolom a helyzetet: N a táncpartnerem, 9. óta jóban vagyunk, ő többször kinyilvánította, hogy tetszek neki, bár úgy konkrétan egyikünk sem akart semmit. Ez egészen így ment kb. 3 héttel ezelőttig, amikor elköszönéskor a puszit az arcom helyett a számra adta. Na, hát én meglepődtem rendesen, pedig eléggé nyilvánvaló volt a dolog… Mindegy. Úgy gondoltam, talán most máshogy fog viselkedni, közeledni fog vagy valami, ehelyett eltávolodott és egy normális beszélgetésünk nem volt azóta. Nem értettem, mi a fene baja van. Mondjuk, azóta se tudom… Aztán megint láttam a barátnőjével, akivel már jó ideje összejönnek-szétmennek-megintösszejönnek típusú játékot űznek, és már senki nem tudja számon tartani, hogy most mi van. Na és tegnap a bulin lehetőség volt fényképezkedni, és én mondtam N-nek, hogy csináljunk egy képet. “Felőlem…” Aztán beálltunk, de kb hozzám sem akart érni, a fotós mondta, hogy na álljatok már be valahogy. Hát elég gyökér kép lett, már bánom, hogy egyáltalán megkérdeztem. De ha meg nem akar, mondjon egyszerűen nemet… Tudhatná, hogy nem sértődök meg. Ezután egész idő alatt nem is beszéltem vele, csak láttam, hogy a barátnője (akiről tegnap este tudtam meg, hogy megint együtt vannak, mellékesen) félrehívja, utána pedig már haza is ment két órával a vége előtt. Hát jó. Különösebben nem érdekelt, maradtak még bőven, akik számítanak, ott voltak. Aztán mikor mentünk haza, akkor tudtam meg, hogy a leányzó “sírva rohant el, mert N. velem csinált képet”. wtf. Most komolyan?? Hogy lehet ilyenen kiakadni? Egy csomóan csináltak képet olyannal, akikkel nem jártak, és mindenki csak nevetett, semmi kiakadás nem volt. Nem is értem, miért vannak még együtt. A lány mindenkire féltékeny, a legkisebb dolgokon megsértődik, N. meg nem viselkedik úgy, mint egy jó barát… Legalábbis nem hiszem, hogy akinek barátnője van, az más lány(oka!)t csókolgat. Remélem, nem akarja senki sem leverni rajtam a balhét, mert akkor nekem is lesz egy-két hozzáfűznivalóm a dolgokhoz. És tudnék dolgokat mesélni, amikről a barátnő biztos nem hallott, vagy maximum csak sejtett… De mindegy is. Picit bánom már, hogy ő a párom. De most már nem válthatok. Szépen csendben végigtáncoljuk a szalagavatóig az időt, aztán menjen Isten hírével, de hozzám többet ne jöjjön, azt előre mondom. Nem szeretem, ha hülyét akarnak csinálni belőlem, vagy ha feleslegesen strapálom magam olyasvalaki miatt, aki nem érdemli meg.

Még jó, hogy itt a szünet, legalább végre fel tudok töltődni. Végigviszem az AC 4-et, filmezek, sorozatozok, és picit készülgetek majd a 2. félévre, meg az érettségikre. 

Csak tudnám mitől van ez a hasogató fejfájás… aaaaah.

click click cut cut

Ma volt tablófotózás, vagyis gyakorlatilag egy óránk volt megtartva, és mindenki kirittyentve járta a folyosókat, jelezve, hogy a mai fontos nap. Én kis kényelmesen kihagytam az első két órát - mivel alapból sem kell bejárnom -, ráadásul egy ismerősöm behozott kocsival, szóval buszoznom sem kellett. Utána még volt időnk 3. óráig, ezért lemásztunk a Rossmanba, meg vissza, majd végigültünk egy törit. 11 körül jött a fotós, berendezkedtek, aztán mi addig ültünk és unatkoztunk, majd végül elvonultunk átöltözni és sminkelni és stb. Jó érzés volt látni, hogy a többség csak teljesen natúr sminket tett fel, és úgy is milyen szépek voltak. Én se csináltam semmi extrát, természetesen hullámos haj, alul szemcerka és egy kis ezüst púder. Közben ledobtam a kistükröm, eltörött, pontosabban már előtte meg volt repedve az egyik oldala, most meg kitörött pár darab, és persze mindenki mindjárt poénkodott, hogy 7 év balszerencse. Én reagálásképp, hogy már eddig is el volt törve és nem tűnt fel, hogy annyira sok balszerencse érne. Persze, amilyen a formám, amint ezt kimondtam, elvágtam az ujjamat az üveggel. Mert miért is ne. Aztán 10 percig fogtam rá a zsepit mert nem akart elállni. Már kezdtem aggódni. Közben egyik lánynak átalakítottuk picit a haját, mert nem tetszettek neki a képek, és hogy szeretne újat. Aztán végre én is sorra kerültem, izgultam azért, mert tudtam magamról, hogy nagyon hülyén tudok mosolyogni, mert nyitott szájjal nem látszik a szemem és nagyok a fogaim, csukott szájjal meg vagy álmos fejem lesz vagy erőltetett. Végül azért lett, ami tetszik, kettő olyan, amikor háttal ültem és hátrafordultam, mert azon szép hosszúnak tűnik a hajam, a másik meg első ránézésre “na ez tökéletes, jó lesz mindenhova”, de magamat ismerve biztos nem fog tetszeni legközelebb. Remélem gyorsan megjönnek majd a képek. 

Délután meg vettem szalagot és pár csillogós flittert a végzősök báljára a fejpántomhoz, összevarrtam az alapot, hát meglátszik, hogy nem vagyok varrónő… De úgy sem látja senki, meg le is lesz ragasztva. Már csak azt kell megtudnunk, honnan szerzünk tollat. Lehetőleg feketét. Mert ha már flapper, akkor legyen flapper rendesen. A végén az lesz, hogy meglátogatom a fácánjainkat… Na nem. 

Éééés megjött a jogsim! Pontosan két hét volt. Szóval most már legálisan vezethetek, mondanám, hogy féljetek, de nem vagyok veszélyes, talán picit túl óvatos is vagyok.

1 2 3 4 5